Már korábban is volt szó az Üzleti innováció blogon a vállalakozó és az innováció szoros kapcsolatáról.
Még egy félig-meddig külsősnek is nyilvánvalóak a a piacgazdaság, a magyarság, a nemzet, a közösség, mindannyiunk (nem kívánt törlendő) testi-lelki nyomorai:
1. A vállalkozó és a (szervezett) bűnöző egymás szinonimáivá váltak. (Most ne menjünk bele, hogy mi vezetett ehhez.)
2. A mindent átitató uram/bátyám világ korrupciója teljesen és tökéletesen értelmetlenné teszi a versenyre épülő vállalkozásokat.
3. Update: Nem akarom azt mondani, hogy minden egyes forintot elloptak. Mégis leginkább kicsit értelmetlennek tűnik az utolsó 20 vagy 25 vagy talán 30 év, amióta itt Magyarországon rászervezték magukat a vállalkozóképzésre.
Szóval azt ugyan nem lehet tudni, hogy mennyi pénz ment bele, viszont hála Istennek azt jól lehet látni, hogy mennyi az eredménye a több tízmilliárd forintnak... :-) Ennyi... :-)
És nem az a baj, hogy a fentiek léteznek - az a baj, hogy NORMÁVÁ vált a kiskapuzás, az adócsalás, a kamu közbeszerzés, az offshorozás meg a cimborák beültetése, a vakarod-nekem vakarom-neked...
Mielőtt felvágnánk az ereinket, két kiegészítés:
1. A FIVOSZ-nak nyilván az az érdeke, hogy fújja a passzátszelet - azaz igazolja a saját létét (kongassa a vállalkozói vészharangot, meg miegymás...) Ettől függetlenül a vállalkozói lét nehézségei fennállnak.
2. Jó lenne tudni, hogy máshol milyen a vállalkozási kedv aránya - lehet, hogy az, amit közöltek teljesen természetes...
És most olvass tovább!
Nincs utánpótlás: bedőlhet a hazai KKV szektor
Hazánkban a 2,3 milliónyi 15-34 éves fiatal kevesebb, mint négy százaléka mer csak saját vállalkozásba fogni, ami nemzetközi összehasonlításban is sokkoló arány - áll a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) felmérésében.
Figyelembe véve azt, hogy a kis- és középvállalkozások sikere jelenti a gazdasági növekedés motorját, a magyar fiatalok alacsony vállalkozói hajlandósága komoly utánpótláshiánnyal fenyeget.
A magyar kis- és középvállalkozások nemzetgazdasági szinten központi szerepet játszanak a bevételek megtermelésében, a közteherviselésben, a munkahelyteremtésben és a fogyasztásban egyaránt. Az állam arra kényszerül, hogy fokozatosan kivonuljon korábbi gondoskodó szerepéből, így mind a gazdasági növekedés biztosítása, mind az egyén boldogulása egyre nagyobb mértékben támaszkodik az állampolgárok által önerőből megteremtett keretekre és forrásokra.
"Mindez hosszú távú társadalmi-gazdasági folyamatok eredménye, de a változást az utóbbi évek gazdasági válsága jelentősen felgyorsította" - vázolja Takács Krisztián, a FIVOSZ uniós nagykövete. "Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a mai fiatalok vállalkozó kedvének javítása nélkül a nemzeti jövedelmet megtermelő utánpótlás nem látszik biztosítottnak."
Hiányzik a gyakorlati, üzletvezetési tudás
A szövetség tapasztalatai szerint az alacsony vállalkozási hajlandóságot a fiatalok, még az üzleti tanulmányokat folytatók is, leggyakrabban a sikeres hazai példák és a gyakorlati útmutatás hiányával indokolják. Véleményük szerint szinte csak elméleti oktatást kapnak: a szakmai kérdések, piaci helyzetek stratégiai szintű, általános elemzésével rendszeresen foglalkoznak, de senkitől nem tanulják meg, hogyan működik az üzlet a hétköznapokban.
Ha a munkatapasztalattal nem bíró, főiskolát vagy egyetemet végzett elméleti szakemberek, vagy a középiskola után munkalehetőség után kutató fiatalok úgy érzik, vállalkozóként minden energiájukat adminisztratív, adó- és munkajogi, szabályozási, munkaerőpiaci és egyéb, nem szakmai ügyek fogják lekötni, nem meglepő, hogy igyekeznek majd elkerülni a vállalkozás intézményét.
A tőkehiány probléma, de a pszichés gátakat sokkal nehezebb áttörni
Másodszor, a fiatalok a tőkehiányt említik leggyakrabban, de válaszaikból és a velük folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy legtöbben nincsenek tisztában a lehetőségeikkel, nincsenek konkrét terveik, és akár kényelemből, akár félelemből, nem kutatnak aktívan bevonható források, szakmai vagy pénzügyi befektetők után.
"A forráshiány nagyon erős érv, amivel nem lehet vitatkozni, de sokan már azelőtt feladják, hogy az anyagi kérdések felmerülnének" - véli Takács.
A vállalkozó kedv erősíthető
A vállalkozó kedv növelésére a példaképek bemutatása és a sikeres hazai gyakorlatok elterjesztése mellett kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon az öngondoskodás gondolata is. Vállalkozóként az egyén számára a tanulás, a szakmai fejlődés, a tapasztalatszerzés, a kreatív kibontakozás, sőt, a jövedelem növelésének lehetőségei is nagyságrendekkel jobbak, mint alkalmazottként, miközben az alkalmazotti lét biztonsága a válság kezdete óta egyre inkább megkérdőjeleződik. (Pénzcentrum)
