Járványok és innováció a történelemben: látványos párhuzamok a COVID-19 és a pestis között
Mivel a cégtulajdonosok és munkáltatók egyaránt igyekeznek kitalálni és megalkotni a koronavírus utáni gazdaság kereteit, a történészek azt javasolják, hogy itt az ideje a múlt tanulságaiból meríteni. A 14. századi nagy pestis járvány és annak innovatív hatása segítségünkre lehet a mostani helyzet lehetőségeinek feltárásában.
A pandémia fogyasztást élénkítő hatása
A középkori Európában, 1346 és 1353 között az úgynevezett Fekete Halál nagyjából minden második embert megölt. Ekkor használták a „bosszúköltés” kifejezést, ami Eleanor Janega történész szerint az „egyszer élünk” mentalitás elkeseredett megnyilvánulása volt. Úgy gondolja, az emberek akkoriban tisztában voltak vele, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, ezért úgy érezték, mire várjak, mire spóroljanak a pénzükkel.
Ennek a nyomásnak hasonló hatása volt az emberekre, mint manapság, amikor sokan majd meghalnak, hogy mielőbb eljussanak Miami Beach-re, a Yellowstone parkba vagy egyszerűen bármelyik tengerpartra. A középkorban, a járvány hatására az emberek vallásos indíttatású zarándoklatokra indultak. Azonban ezeknek a valódi tartalma nem feltétlenül volt vallásos áhítattal átitatva.
Janega szerint azokban az időkben az emberek imádták a zarándoklatokat, egyfajta ünnepként azonosították, majdhogynem nyaralás volt a számukra.
Ekkor találkozhattak új emberekkel, talán még szerelmi kalandokba is bonyolódtak, sokat ittak, jókat mulattak az út alatt, majd aztán élményekkel telve tértek haza.
Geoffrey Chaucer Canterbury Tales című könyve az egyik leghíresebb fiktív történet egy ilyen útról, amely bizony bővelkedik a paráznaságban és a házasságtörő esetekben.
Felértékelődött a munkaerő
A pestis ugyanúgy munkaerőhiányt okozott, mint ahogyan azt a koronavírus járvány miatt most tapasztaljuk. Ez akkoriban komoly lehetőség volt a parasztság számára. Ekkor szembesültek ugyanis gazdasági erejükkel. Janega szerint, rájöttek, hogy nem feltétlenül kell a kifejezetten nehéz és hálátlan munkát szinte ingyen végezniük. Így aztán néhányan közülük több fizetést követeltek, és gyakran meg is kapták a magasabb összeget.
A pestis utáni években a bérek folyamatosan emelkedtek Noel Johnson szerint, aki a George Mason Egyetem gazdasági docense, és a Fekete Halál gazdasági következményeit kutatja.
Szintén megfigyelhető volt, hogy a járvány hatására sokan otthagyták vidéki munkahelyüket és inkább a városokba költöztek és ott vállaltak munkát.
A munkaerő-piaci kényszer komoly problémát okozott például a gyapjúipar számára, amely rendkívül sok kézimunkát igényelt, ugyanis aprólékos munka volt a szövetek előállítása.
Christopher Dyer, a Leicesteri Egyetem történelem professzora elmondta, hogy egy hét kellett ahhoz, hogy egy kelmét megfelelően kikészítsenek, tömörítsenek ami ráadásul nagyon fáradtságos fizikai munka volt.
Ezután jelentek csak meg azok a kallómalmok, amik a víz energiáját használva végezték el a tömörítés nehéz feladatát. Ezáltal a gépesített megoldással már néhány óra alatt elkészülhetett a szövet. Ezek a malmok nem csak azért szaporodtak el, mert képesek voltak a munkaerő kiváltására, hanem azért is, mert az egyre magasabb jövedelemmel rendelkező parasztok divatos, szép, új ruhákat szerettek volna vásárolni, így rohamosan nőtt a kereslet a kelmék iránt.
Ahogy Dyer kifejtette, elsőként természetesen a nemesek akartak maguknak egyre több és finomabb anyagból készült, drága és mutatós ruhákat, de ez a trend aztán átterjedt a társadalom többi rétegére is. Sok újításhoz hasonlóan, a kallómalmoknak is tartós hatásuk volt. Ezt, a textilipar számára hatalmas segítséget jelentő malom típust, a 14. században fejlesztették ki, Gloucestershire környékén, mely vörös textíliáiról híres, és ott készítik a brit hadsereg vörös kabátjait is.
A szükség segítette a fejlődést
A pestis utáni időszakban számos, csak lokálisan ismert eszköz terjedt el országosan. Olyan eszközök voltak ezek, amik hatékonyabbá és eredményesebbé tették a csekély számú munkavállalót. A gyári dolgozókat például szemüveggel védték, amit még a 13. században találtak fel Olaszországban, de a járvány után egyre nagyobb számban használták Angliában is. A lovaknál alkalmazott nyakhám segített eloszlatni a terhelést, ezzel növelve a gazdálkodó hatékonyságát, a katonákat pedig számszeríjakkal fegyverezték fel.
Egy járvány hosszútávon hat
Patrick Wyman történész felhívja a figyelmet, hogy a középkorban a munkaerőhiány jóval a járvány vége után mutatkozott meg igazán, és mivel még a 17., sőt egyes helyeken még a 18. században is voltak pestis járványok, a hiány hosszan elhúzódott és tartós volt. Mivel folyamatosan magas volt az elhalálozások száma, különösen a pandémiás időszakokban, mindig hatalmas szükség volt a munkaerőre. Ez a jelenség pedig folyamatosan, viszonylag magas szinten tartotta a munkabéreket.
Wyman szerint Gutenberg 1450-es áttörése, a nyomdászat is a járvány következménye.
Hiszen a kevés írástudóból még nagyobb hiány mutatkozott, és szinte megfizethetetlen volt egy írnok, így kellett egy olcsóbb és hatékonyabb megoldás a könyvek másolására. John Lienhard, a Houstoni Egyetem professzora szerint Gutenberg csak követte és megértette a kor igényeit, és egyáltalán nem arra törekedett, hogy az olvasást eljuttassa a tömegekhez, hanem kézzel írott könyvek hamisításával próbált pénzt keresni.
Tragédiákból innováció
A történészek azonban megjegyzik, hogy az egyes technológiai áttöréseknek általában több oka is lehetett. A munkaerőhiány, az új vásárlói igények, a háborúk és a járványok együttesen sokkolták a gazdaságot és teremtettek olyan helyzetet, amit az újító szellemek ki tudtak használni. Ezek az innovációk pedig egy új, fogyasztásra képes munkásosztály mellett jöttek létre, akik több mindent vásároltak, nagyobb bőségben igyekeztek élni, mint elődeik. (Mandiner)
