A véletlenszerű felfedezés
A véletlenszerű felfedezés vagy a magyarban is terjedőben lévő szóval szerendipitás arra a jelenségre utal, melynek során valaki véletlenül fedez fel valamit, miközben kutatása valami másra irányul. Az angol serendipity a szótárakban csak a 70-es évek óta található meg.
A serendipity megnevezés eredete
Horace Walpole (1717–1797) angol író, művészettörténész, régiségbúvár egy barátjának írott levelében említette az általa alkotott serendipity szót. Az ötlet a Three Princes of Serendip (Serendip három hercege) című meséből származik, amelyben Serendip az ősi Ceylon neve volt (ma Srí Lanka). A mese szereplői úton-útfélén olyan dolgokat fedeztek fel véletlenül, amelyeket nem is kerestek.
Egy véletlenszerű felfedezés nem valóban véletlen:szükség van hozzá a kutatóknak arra képességére is, hogy a kísérleteik vagy megfigyeléseik során a véletlenül előforduló szokatlan jelenségben felismerjék az újat és jelentőset.
Pasteur szerint: „A megfigyelés során a szerencse csak a felkészült, éles elmét támogatja.”
Szent-Györgyi Albert úgy jellemzi a felfedezés természetét, hogy az „abból áll, hogy az ember meglátja azt, amit más is lát, de olyat gondol el, amit senki más nem gondolt”.
Az egyik legismertebb példa a véletlenszerű felfedezésre Alexander Fleming felfedezése, a penicillin, azaz az első tudatosan készített antibiotikum. Felfedezéshez az vezetett, hogy Fleming az általa tenyésztett baktériumkultúrák egyikében elpusztult baktériumokat vett észre, amit egy véletlenül odakerült penészgomba okozott. Korábbi kísérletei és mások ezen a nyomon történő kutatásai vezettek el az első antibiotikum-gyógyszerig, amely utána számos más antibiotikum felfedezésére indította a kutatókat.
Royston M. Robert - Serendipity c. könyvében több mint 50 véletlenül felfedezett találmány története olvasható (Wikipédia)
