Eljön a mesterséges élet kora
A modern biológia a mesterséges élet létrehozásával egy alapvetően új fejlődési szakaszába lépett. Ma még csupán olyan szervezeteket tudunk szintetikusan előállítani, melyek a természetben is léteznek: egy számítógép és egy DNS szintézist végző eszköz segítségével a DNS alapegységeiből (nukleotidokból) újra összeállítjuk egy ismert élőlény örökítőanyagát. A közeljövő azonban azt az ígéretet hordozza, hogy teljesen új mesterséges szervezeteket hozhatunk létre. A szintetikus biológia perspektívái felbecsülhetetlenek mind az alaptudományok mind a gyakorlati alkalmazások tekintetében. Ha mi magunk vagyunk képesek életet létrehozni, jobban megértjük annak működését.
Az így létrejött életformát digitális életnek is nevezik, mivel azt számítógép segítségével tervezték meg. Venter, a fent említett dublini konferencián, újabb, 2013-ra várható áttörést jelentett be a mesterséges élet területén. Jelenleg, három párhuzamos kísérletsorozatban olyan élőlények létrehozásán dolgoznak, melyeknek természetes megfelelői nem léteznek. Azért három kísérletben, mert nem biztosak abban, hogy egyetlen megközelítés életképes organizmusokat eredményezne. Feltételezhető, hogy a kutatók a természetben már létező minimális számú gén kombinálásával szeretnék elérni a céljukat.
Nem valószínű azonban, hogy mesterséges sejtet hoznának létre, valószínűleg egy baktérium sejtjébe ültetik majd be a szintetikus DNS-t. A mesterséges élet gyakorlati alkalmazásának lehetőségei korlátlanok. A kutatás első fázisában mesterséges baktériumokat lehet létrehozni például új energiaforrások hasznosítására, vagy a környezet megtisztítására. Ezek megvalósítása egyébként Venter nem titkolt célja. Amikor majd jobban megismerjük a gének funkcióit és kölcsönhatásait, lehetőség lesz olyan szintetikus gének előállítására, amelyeknek nincs megfelelője az élő szervezetekben. Az úgynevezett eukarióta sejtek (például emberi sejtek) jóval bonyolultabbak, a DNS-ük pedig három nagyságrenddel nagyobb, mint a baktériumoké, ezért az ilyen sejtek létrehozása még valószínűleg sokat várat majd magára.
A többsejtű szintetikus élőlények előállítása pedig egyelőre a science fiction gondolatvilágába tartozik, mivel a sejtek kommunikációjának programozása jóval nehezebb feladatnak tűnik egy szaporodni képes sejt létrehozásától. A többsejtű szervezetek ugyanis bonyolult egyedfejlődésen mennek keresztül, melynek során az eleinte el nem elkötelezett sejtek időben programozott módon differenciálódnak különféle sejttípusokká, pusztulnak el, vándorolnak a testen belül és alakítják ki a különféle szerveket és szervrendszereket, illetve az azokon belüli kapcsolataikat. (Index, rövidítve, stimuláció céljára szerkesztve)
