A bennem hörgő, láncravert állatot megpróbálom kordában tartani - ennek köszönhető, hogy nem öcsisajtozom le Gazdag László urat csípőből.
A FN-n jelent meg cikke, amelytől azt vártam, hogy kiderül, hogy ki zabálta fel a jövőmet - és ki finanszírozta ezt hitelből.
De nem.
Hiába várom.
A cikk végső konklúziója, hogy Magyarország eladósodottsága isteni elrendeltetés és/vagy természeti törvényszerűség - kinek melyik szimpatikusabb.
Ennek így kellett lennie, senki nem tehet róla.
Jó.
És most megyek, elfésülöm a maradék hajamat, csinosan, ügyesen, hogy ne csillogjon a napsugár oly nagyon a tar fejrészeimen.
Ja, még az az utópisztikus elképzelés is tetszik, miszerint Magyarországnak el kellene menni a hitelezőkhöz és gazsulálni egy kis hitelelengedésért - el tudom képzelni, amint Orbán térden csúszik-mászik, hajbókol az IMF urai előtt, hogy levegyék az országról az utálatoskép billogot... :-)
(Heló, heló: ez se pro, se kontra - én az egyszemélyes anarcho-individuál-egzisztencialista Magyar Valóságpárt tagja vagyok ... :-) ).
Arra már nem is térek ki, hogy más se hiányozna ennek az elfuserált országnak, mint egy jó kis általános makroszerkezetváltás: a régi már nem működik (hiába rossz, de legalább van), az új még nem működik, mi meg csak pislogunk, mint a miskolci kocsonya...
Részlet az ominózus cikkből:
A gazdaságszerkezet az igazi ok
Az eddig leírtakból következik, hogy megszorításokkal nem lehet az adósságállományt csökkenteni. Az alapvető ok ugyanis éppen a humán tényező tragikus alulértékeltsége (és ebből következő alulteljesítése), illetve az elavult, túlzottan energia- és nyersanyagigényes gazdaságszerkezet változatlan továbbcipelése. Exportunk importtartalma 80-82 %, vagyis alacsony a hozzáadottérték-tartalom. Ez az eladósodás oka, és nem a „túlfogyasztás” meg az „osztogató kormányok”.
Sajnos az Orbán-kormány elképzelései között nem látom a gazdasági makroszerkezet tudatos átalakításának, a világgazdasági korszakváltás végrehajtásának programját. A döntések nem a „mélyáramot”, a gazdaság makroszerkezetét érintik, hanem továbbra is az elosztás és fogyasztás felszíni szféráit. (Ne feledjük: ide tartozik az adórendszer is.)
És végezetül: igenis szükséges lenne adósságszolgálatunk könnyítéséről, mérsékléséről tárgyalásokat kezdeni az IMF-fel. Ha már elmulasztottuk a kedvező történelmi pillanatban, a rendszerváltás idején, húsz évvel ezelőtt. Az elmúlt húsz évben 70 ország kapott jelentős adósságelengedést, átütemezést, stb., például Lengyelországnak hétmilliárd dollárnyi adósságát írták le. Persze ma az adósságszerkezet miatt nehéz helyzetben vagyunk, de az IMF-et többek közt éppen ilyen problémák megoldására (kormányok átmeneti likviditási gondjainak áthidalására) hozták létre 1944 októberében Bretton Woodsban…
A teljes cikk a FigyelőNeten - Tévhitek a magyar államadósságról >>>
