Ludwig update-elte korábbi hozzászólását
Hmmm... - kezdte megint a töprengését Ludwig.
Annyi itt az innovációs díj nálatok Magyarországon, mint eső után a gomba. Nem tudok megállni az autóút mellett úgy brunzolni*, hogy ne egy innovációs díj zsűrije rebbenjen szét a bokor mögül.
Ráadásul kérdéses - akármennyi innovációs díj is van -, hogy mennyi a hasznuk? A múltkor bevillant, hogy a legtöbb innovációs (innovációs..., érted?! innovációs!!!!) díj szervezője vagy zsűrije még akkor szocializálódott, amikor úgy tűnt, hogy a Pitralon soha nem megy ki a divatból...
Te! - mondta aztán nekem hirtelen Ludwig. Tudod, hogy mi lenne a jó? Ha lenne egy olyan díj, amelyik nem a bennfenteseknek meg a baráti körnek szólna (én megdíjazlak, te meg nálunk vásárolsz ebben az évben), ezért lenne valódi értéke, nem csak píár, nem mindig ugyanazok a közismert arcok keringenének, mint a húsz másik díjnál, nem direkt céges érdeket szolgálna, nem állami támogatásból parádéznának, hanem a piaci versenyben szerveződne a díj, a zsűrit nem fenyegetné az a veszély, hogy holnap a tévében, orrában karikával, vezetőpórázon egy büntetőügy tárgyalásán látod vádlottként, nem húsz jelentkező indulna, hanem több száz - ráadásul nem lenne unalmas sem - sőt kimondottan izgalmas lenne...
Hú, az tényleg jó lenne - mondtam én fellelkesülve, elgondolkodva.
De most végre itt van a Nemzeti Üzletfejlesztési Díj...
* A hitelesség kedvéért tartottam meg Ludwig eredeti szavait. Számos egyéb helyen a nyomdafestéket nem tűrő részek kikerültek vagy finomítottam rajtuk.