Csabával (Bundik Csaba) a minap végre személyesen is találkoztam egy innovációs konferencián. Abban maradtunk, hogy decemberben leülünk egy hosszabbat beszélgetni (most hirtelen a Centrál kávéház jutott eszembe: azok a jó kis téli, forró csokik, hmmm...), na, szóval találkozunk...
Addig is: tanulj kínaiul! vietnámiul >>>!
Oktatási piac, avagy hol van már a valaha volt négyezer?
Rendre elhangzik a kétoldalú kapcsolatok terén, hogy Vietnámban él a legtöbb magyarul beszélő, nem magyar nemzetiségű ember. Amikor a felszólaló ehhez a részhez ér, nagy lehetőségeket, és fényes jövőt vízionál. Örökségünk, hogy 4000 vietnámi tanult valaha Magyarországon. Erre bizony lehetne építeni, egy olyan országban, ahol minden üzleti működés alapja a kapcsolatrendszer, ahogyan erről már mi is megemlékeztünk.
Fájó pont, hogy ennek nincs, vagy alig van utánpótlása. Azt, hogy ez nem csak az oktatást, és a kultúrális kapcsolatokat érintő kérdés, hanem jó üzleti lehetőség is lehet, Domokos Tamás Dániel alábbi vendégposztja hivatott röviden bemutatni. Tamás Vietnámról, az ottani üzleti lehetőségekről, és ezek kapcsolatrenszer-függőségéről írja a diplomamunkáját, a vietnámi oktatási piacról szóló rövid kivonat ennek az ízelítője.
Vietnami oktatási piac
Vietnam lakosságát a 2010. júniusi felmérések 89 571 130 főben határozták meg, így az a tizenharmadik legnépesebb ország a világon. A vietnami kormányzat erőfeszítései ellenére is, csupán körülbelül 1,7 millió fő vesz részt felsőoktatási képzésben. A gyakorlatban tehát egy adott évben átlagosan 1, 2 millió vietnami diák érettségizik, közülük csupán 300 000 fő folytatja tanulmányait. A Vietnami Oktatási Minisztérium az elmúlt években (MOET2) új törvények elfogadásával lehetővé tette a külföldiek számára a magán és vegyes tulajdonban lévő egyetemek és főiskolák alapítását, ennek köszönhetően az országban ezek száma gomba módjára szaporodik.
A felsőoktatás fejlődésének és népszerűségének dinamikájára a következő adatok utalnak:
1997 és 2007 között a felsőoktatásban résztvevő diákok száma 72, 5 százalékkal nőtt
2000 és 2008 között a felsőoktatási intézmények száma 153-ról 369-re emelkedett, ezek közül a magánegyetemek (külföldi) száma 40
A magánegyetemeken tanuló vietnami diákok száma 2007-ben 188 838 fő volt, amely a diákok 11, 7 százalékát jelentette.
A magyar felsőoktatási intézmények szempontjából azonban fontos meghatároznunk, azon vietnami diákok számát, akik potenciális piacot jelenthetnek számukra, azaz külföldön folytatnának tanulmányokat.
A MOET statisztikái a ténylegesen külföldön tanuló vietnami diákok számát 60 000 főre teszik, illetve említésre méltó a British Council kutatása, amely szerint minden évben 25 000 vietnami diák kezdi meg tanulmányait más országokban. Ami a piac bővülési lehetőségeit illeti, a vietnami fél5 a fejlődést ütemét 5 és 10 százalék közé prognosztizálja, amelyet társadalmi szempontból alátámaszt a lakosság növekedési rátája (1. 096 százalék), illetve az anyagilag folyamatosan erősödő középosztály szerepe.
A legnépszerűbb országok – egyben versenytársak is – a továbbtanulás tekintetében az USA, Egyesült Királyság, Ausztrália, Franciaország, Szingapúr és Kína. A ”népszerűség” mértékét és a piac jelentőségét érdemes a mindenkori elsőn, az USA példáján keresztül vizsgálnunk. Az Egyesült Államokban 2005-ben 3 670 vietnami folytatott tanulmányokat, ez a szám azonban 2008-ra elérte a 8 769 főt6, ennek köszönhetően az amerikai egyetemek számára a vietnami piac a 13. helyre sorolható. Az említett országokon kívül az egykori ”keleti blokkból” Lengyelország és Csehország a legpiacképesebb, illetve megfigyelhető a japán és dél-koreai felsőoktatási intézmények előretörése, melynek hátterében a kulturális és gazdasági jelenélt játszik szerepet.
Az európai versenytársak lehetőségeit és stratégiájukat nagyban befolyásolja az oktatási piacon jelenlévő aktuális trendek, ennek értelmében a legtöbb ilyen egyetem igyekszik angol nyelvű képzéseket kínálni, de legalábbis 1 éves nyelvi előkészítőt biztosítani amennyiben a tanulmányok nyelve egybeesik a célországéval.
Jelenleg, az üzleti- menedzsmenttel (elsősorban banki és pénzügyi tanulmányok) és divattal kapcsolatos szakmák a legnépszerűbbek a fiatalok körében, habár kifejezetten igény lenne szakmunkás és szakember képzésekre is. A vietnami munkaerő piac szempontjából a legversenyképesebb és legkeresettebb szakmák közé tartozik a bankár és a mérnöki foglalkozás. Ezek hátterében a folyamatosan nyíló bankok és építkezések állnak, melynek lendülete valószínűsíthetően az elkövetkezendő 10-15 évben kitart. Ezen kívül nagy jövőt jósolnak a kommunikáció – média és PR szakmák előretörésének.
A vietnami fél szerint a magyar intézményeknek aktívabb PR tevékenységet kéne folytatniuk, valamint tanácsolták a szomszédos országokkal való összefogást, melynek köszönhetően a régió szereplői így hatásosabban szállhatnának versenybe a vietnami diákokért. Továbbá ajánlásként fogalmazódott meg olyan promóciós anyagok (leginkább kisfilmek) készítésének javaslata, amelyek segítségével prezentálni lehetne Magyarországot, az adott felsőoktatási intézményt és az egyéb lehetőségeket a diákok szemszögéből.
A szerző meglátása szerint attól függetlenül, hogy a hazai intézmények önállóan, vagy összefogva kívánnak megjelenni a piacon, tisztában kell lenniük azzal, hogy a mai vietnami fiatalokat nem a célország nyelvének elsajátítása motiválja, hanem az ott megszerezhető versenyképes tudás, amihez az angol nyelven keresztül jutnának hozzá elsősorban, tehát kínálatukat és stratégiájukat is ezt szemelőt tartva ajánlatos kialakítaniuk. (VG)
