Kedves olvasóm!
Ismét egy bejegyzés, amelyben arról elmélkedhetünk és szomorkás hangulatba ringathatjuk magunkat, hogy Magyarországon az a fránya innováció (üzleti innováció avagy üzletfejlesztés) miért is nem akar lábrakapni, noha magunkat kreatív nemzetnek hirdetjük gyakran.
Arra is gondolhatunk majd az alábbiakat elolvasva, hogy talán az innovációs szakirodalom sem íródott még abban a populár-bulvár stílusban, amellyel szélesebb néprétegeket lehetne megcélozni - sőt! el is találni...
Visszautalva korábbi bejegyzésemre, amelyben internetes segítséget kértem a húszforintos kérdéshez ("inkommenzurábilitás") - engedjetek meg, hogy ide idézzek néhány mondatot Hronszky Kockázat és innováció művéből (én elképzeltem, amint valahol az árvíz sújtotta Borsodban, két vállalkozó betér a kocsmába napi innovációja után és elkezd beszélgetni - az egyik emígyen szól a másikhoz):
"Arról lehet-e szó például, hogy az ökológia iránti aggodalomnak a gazdasági elméletbe való belefoglalása indikátora-e az episztemológai feladat klasszikus, deskriptív-magyarázó értelmezése elégtelenségének?"
Mire a másik elgondolkodik és így kérdez vissza a lényegre:
"Valóban, kifejezi-e az életmódok inkommenzurábilitását az elméletek inkommenzurábilitása vagy csak egy vetülete és összetevője annak?"