Nu, szép napot mindenkinek, hétzáró szösszenetem következik.
Túl vagyunk ezen is, meg azon is - nekem meg az imént az jutott eszembe, hogy milyen hálás lehetek az én életem párjának, hogy ha már tévé, akkor inkább Duna, mint kertévé. (Sajnos pedig van bennem egy kis léha vonzódás Dzseki Csenhez, Svarceneggerhez, a Nyolcadik Utashoz, meg ilyenekhez, egyszóval az élet habosabbik részéhez.)
Szóval akkor hogy miért is Duna?
Ugye, mi itt innovátorok, üzletfejlesztők meg ilyenek vagyunk, illent csinálunk: innoválunk, üzletet fejlesztünk stb. stb.
Ehhez meg kell valami a fejünkbe - a hardver általában okés, de a szoftver az a mi kezünkben van részben: sajátos gondolkodás jellemzi vagy jellemezheti az üzletfejlesztőket, innovátorokat és egyéb cirkuszi bohócokat.
Na, de mi jellemzi még? Jellemezhet minket gondolkodás/személyiség területén a kreativitás? Naná! Ha kreativitás, akkor nyitottság? Hát persze! Ha nyitottság akkor befogadás, multikulti megy ilyenek? Okvetlenül!
Nos, ha multikulti, akkor Duna tévé: olyan filmeket láttam az utóbbi időben, amiket amúgy soha (és életem párja itt jön képbe: ha ő nincs, akkor nem biztos, hogy magamtól, pedig csak vesztettem volna, bizton állítom).
Török, kínai, mongol, talán üzbég, meg ilyen filmeket nyomatnak a nyitott gondolkodók nagy örömére. Hogy minőségileg (művészeti érték) milyenek azt nem tudom, de hogy segítettek a korábbi attitűdjeimet megváltoztatni meg gondolkodási "falaimat" áttörni - az biztos.
Hajrá kreativitás! Hajrá üzleti innováció!
Szóval tessenek nyitni - jó pihenést vagy akármit!