Már rég motoszkál bennem a mai poszt témája: a nagy semmi. Azaz valami. Azaz mindenki döntse majd el.
Szóval a Lexusról van szó, ennek is az úgynevezett vonalvezetéséről, azaz, hogy milyen külseje, milyen sziluettje van a kocsinak.
Elég gyakran lehet látni Lexust nálunk is (tisztelettel kérek mindenkit, hogy a magyar lexus.hu honlapra ne menjen fel, csak, ha kellően kötélerős idegzete van. Idegborzoló a honlap kialakítása, különösképp működése - szerintem a magyar vezető órákat hmmm, izé, szóval ül a képernyő előtt, gyönyörködve a képekben...). Amikor az ember megpillantja a kocsit, gyakori érzés, hogy elsőre nem is tudja pontosan, hogy mit lát: Lexust vagy Mercedest? A legtöbbször oda kell pillantani a kocsi orrára, a beazonosítás végett, hogy milyen embléma is van rajta (köszönjük neked marketing!).
Oké, oké - és most jön az üzletfejlesztés: a kocsi kialakítása nyilvánvalóan nem véletlen. A Mercedes egy olyan helyet foglal el az emberek fejében, amelyet érdemes megcélozni másnak is. Nyilvánvaló, hogy az ember nem használhatja a nevet, de mennyire nyilvánvaló a gépjármű jellegzetes arányainak, karosszériájának, apró megoldásainak másolása, illetve az arra emlékeztető kialakítások létrehozása?
Vajon ez az üzleti innováció a két autógyár megegyezése alapján történt-történik? És érdekelne, hogy a jellegzetes Mercedes vonalvezetésért a Lexus mennyit (vagy mit) fizet?
Még fontosabb az üzletfejlesztés kapcsán, hogy a Mercedes miért gondolta, hogy érdemes áruba bocsátani ezt a "semmit"?
A legeslegfontosabb: más üzleti területen lehet-e ilyen módon innoválni - és ha igen, hol?
