Ha űrtaxit szeretne, hívja a Boeinget! - Első tesztrepülés 2015-ben
Néhány év múlva talán így reklámozza magát a világ egyik legnagyobb repülőgépgyártója. A Boeing nemcsak repülőgépeket épít ugyanis, hanem beszállítóként a NASA több évtizedes partnereként szinte valamennyi űrhajózási programban részt vesz a hordozórakéták gyártásától egészen a Nemzetközi Űrállomás programig.
A cég kissé megkésve szállt be az űrhajóbizniszbe, ám anyagi és technológiai helyzete minden bizonnyal lehetővé teszi, hogy néhány év múlva piacvezető legyen a magánűrhajók terén. Az első, Dragon névre keresztelt magánűrhajót egyébként a SpaceX amerikai cég építette meg, első tesztrepülésére tavaly december 8-án került sor. A Dragon a cég saját fejlesztésű Falcon–9 rakétájával emelkedett a magasba, majd miután kétszer megkerülte a Földet, épségben visszatért.
George Bush elnök 2004-ben hirdette meg az Egyesült Államok új űrprogramját, melynek elemei az űrrepülőgépek nyugdíjazása, a magánszektor űrhajózásba történő bevonása és persze az azóta Obama elnök által törölt holdra szállás voltak. A magánszektor kapva kapott az alkalmon, hiszen látták, az oroszok nem kis haszonnal űrturistákat utaztattak a Nemzetközi Űrállomásra. Emellett a NASA az új amerikai „állami” űrhajó kifejlesztéséig orosz űrhajókra kénytelen támaszkodni, míg egy amerikai űrhajóért – ha cég építi is –bizonyára szívesebben fizetne. Ezért is támogatja az Amerikai Űrhivatal a magánűrhajókfejlesztését.
A NASA jelenleg fejlesztés alatt lévő saját űrhajójának megtervezésére és megépítésére kiírt pályázatot a LockheedMartin nyerte, a Boeingnek a második helyezéssel kellett beérnie. Ez nem jelentette azt, hogy lemond az egyelőre CST–100-nak (Cres Space Transportation) nevezett, akár hét személy befogadására is képes űrhajója megépítéséről. Előnye, hogy akár tíz alkalommal is fel lehetne használni, s egy-egy küldetése során hét hónapon át maradhatna a világűrben. A Boeing úgy tervezi, 2015-ben már végre is hajthatják az első tesztrepüléseket, s ha egymás után kettő sikeres lesz, a következő küldetésekor már emberek is utazhatnának.
Üzleti érzékből kétségkívül nem szenved hiányt a repülőóriás. A CST–100-at majdan pályára állító hordozórakétát ugyanis igyekeztek mihamarabb kiválasztani. A cég szakemberei úgy gondolják, a NASA Atlas–5 hordozója lenne talán a legmegfelelőbb a célra. Feltéve persze, ha a NASA anyagilag is hozzájárul (pontosabban teljes egészében állja) a rakéta megépítésének és felbocsátásának költségeit – legalább amíg meg nem térülnek a fejlesztések. Az Atlas–5 egyik építője egyébként épp a Boeing (a másik érdekes módon pedig a versenytárs Lockheed Martin).
Ha az űrhajó – vagy ahogyan éppen az űrturisták általi bérelhetősége miatt hívják: űrtaxi – a 2015 utáni években már tényleg alkalmassá válik űrhajósok szállítására, akkor az űrhajósoknak/űrturistáknak tágas űrállomásra/űrhotelre is szükségük volna. A jelenlegi tervek szerint 2020-ig üzemelő Nemzetközi Űrállomás sokáig nem tölthetné be ezt a funkciót, de nem is ilyen célra tervezték. Ezért a Boeing már le is szerződött a magánűrállomások fejlesztésé ben már apró sikereket elért Bigelow Aerospaceszel. Utóbbi cég kis tömegű, ám nagy belső terű modulokat fejleszt. A modulok különlegessége, hogy „összecsomagolva” állnának pályára, és csak a Föld körül „fújnák” fel őket.
A Bigelow Aerospace 2006-ban és 2007-ben kísérleti jelleggel egyébként már pályára állított két felfújható űrmodult. Ezek rendben működtek. Persze még rengeteg tesztre van szükség, de az ötlet elvileg megvalósítható. A teljes nevén Bigelow Next-Generation Commercial Space Station (vagy Space Complex Alpha) az első űrhotel volna, s a CST–100 űrhajó szolgálná ki. A program komolyságát mutatja, hogy 2010-ben ausztrál, egyesült királyságbeli, holland, japán, svéd és szingapúri, 2011-ben pedig már dubai partnerekkel kötött a cég együttműködési megállapodást.
Az űrrepülőgépek forgalomból történő kivonásakor sokan gondolták azt, Amerika lemarad az űrhajózás terén. Hiszen a Nemzetközi Űrállomásra csak a Szojuz űrhajókkal tudnak embereket juttatni, mindemellett az oroszok már építik saját új generációs űrhajójukat (mellyel később a Holdig is el szeretnének utazni). S ha ez nem lenne elég, Kína még idén (legkésőbb októberben) szeretné pályára állítani Tiangong–1 nevű űrállomását. Ám ha jobban belegondolunk, az amerikaiaknak végső soron sikerülhet az, ami 10-15 évvel ezelőtt nem sokaknak jutott volna eszébe: magánűrhajókkal teszik bárki számára elérhetővé a világűrt. Legalábbis azoknak, akik meg tudják fizetni...(Nyép Sza Bad Sag)
