Ho apó várja a magyar KKV-kat - hol késik a magyar vállalkozások Tet-offenzívája >>>?

Tisztelettel kérem a harcos üzletfejlesztő bajtársakat az alábbeli átemelt VG blog-bejegyzést "A magyar vizet a kínaiaknak - üzletfejlesztési esettanulmány" >>> bejegyzésemmel összevetegetni, különös tekintettel az egyedül vagy inkubátoron keresztül kérdésre. Felhívom tisztelettel a bajtársak figyelmét, hogy a posztot gondolatébresztőnek szántam - se pro, se kontra, csak örvényeljenek azok a gondolatok!

Ho apó >>> a harci ösvényen >>>

"KKV fejlesztés komolyan

Ha netán valaki azt mondaná nekem, hogy eljött a KKV-k paradicsoma, itt egy kormány amelyik nem csak mondja, hogy fejleszteni akarja a KKV-kat, és nem csak ötezer olyan új pályázatot írna ki, aminek az adminisztrációjához külön emberre, vagy még egy alvállalkozóra van szükség, nem beszélve arról, hogy mindezt utófinanszírozás keretében, lassú, bürokratikus ellenőrzési folyamatok, és laza állami fizetési fegyelem mellett, szóval ha egyszer tényleg komolyan venné valaki a KKV-kat, és lenne egy rendes ázsiai piacra jutást elősegítő program, az alábbiakat ajánlanám a program szervezők figyelmébe.

Válság ide, nagyobb és erősebb állami szerepvállalás a gazdaságban oda, egy saját pénzét és egzisztenciáját kockáztató vállalkozónál nem lesz hatékonyabb menedzser egy állami tisztviselő. Azt is kőbe lehetne vésni, hogy az államnak és a vállalkozásnak nem ugyanaz az érdeke, ergo az állam által biztosított piacra jutást támogató programok értelme is korlátozott a jelen állás szerint. Ha komolyan venném a KKV fejlesztést, elgondolkodnék azon, hogyan lehet az állam és a vállalkozó érdekeit közelebb hozni egymáshoz.

Aztán azon is elgondolkodnék, hogy miért kell az állam külkereskedelem-fejlesztésért felelős intézményének mindenféle céggel foglalkoznia. Nem mintha amúgy annyira aktívak lennének a magyar cégek, de mi lenne, ha tényleg csak azokkal foglalkozna az állam, akikkel piaci szempontból is érdemes, akikkel meg nem, azt „felzárkóztatóra” küldené. Ez eddig még elég homályosan hangzik, de modellezzük le az egészet. Ahogy egy mentorom emlegette volt mindig, „próbáljuk rá az életre”.

Tételezzük fel, hogy van 15 magyar KKV, amelyek felismerték a vietnámi piacokban rejlő lehetőségeket. Egymásról nem tudnak, egyénileg állnak neki a piaci munkának, befektetnek két évet, és pár tízmillió forintot abba, hogy megismerjék, megtanulják az országot, a viszonyokat és módszereket. Esetenként aki igényli, támogatást kaphat a követségtől és az ITD-től.

Ezzel a megoldással van pár probléma. Először is, a 15 magyar KKV-ból eleve 5 teljesen reménytelen, a versenyképességről olvasott az újságban, és a marketing anyagait a házi nyomtatón készíti, mert ha Magyarországon ez működik, akkor nehogy már Vietnámba ne legyen jó. Pedig nem. És nem csak a háztáji anyag minőségével van baj, hanem a hozzáállással, mentalitással. Általában aki azon szocializálódott, hogy majd megkeressük a megfelelő állami vezetőt, keresünk egy szép nagy Nokiás-dobozt, és az majd elég lesz, az fogra fog esni. Tehát 5 cég eleve kiesett.

Tegyük fel, hogy 10 cég kiküld 1-2 embert, azzal, hogy „adjál el fiam”, adnak nekik egy évet, hogy bizonyítsanak. Aztán három hónap múlva elkezd nekik gyanús lenni a dolog, hogy a cégbejegyzés folyamata még mindig zajlik. Aztán eljön a félév, az első ázsiai „igen, persze, együtt fogunk dolgozni” válaszok, és az első csalódások, hogy ennek ellenére sem történik semmi, és nem értjük, mert azt mondták, hogy… és 5 cég azt mondja, hogy elég, elégettünk pár milliót, itt álljunk meg, menjünk haza.

Maradt 5 cégünk, akik valahogy csak megállták a helyüket, van versenyképes termékük, helyük a piacon, találnak megfelelő együttműködő partnert, kiépítik a kapcsolatrendszerüket, és mondjuk, 1-2 elkezd lassan sikeres projekteket vezetni, 1-2 null szaldó környékén lesz, és olyan is, akinek a fentiek ellenére sem fog menni, mondjuk, mert éppen nem volt szerencséje.

Ha összeadjuk a fentieket, ez összességében a 15 cégre mint portfólióra vetítve elég nagy bukta. Ha állami támogatás van mögötte, akkor bukta az államnak, mert sehol az új munkahelyek, sehol a magasabb adóbevétel. A vállalkozások számára is veszteség, válságos idők alatt és után, ez több, mint úri huncutság.

De hátha van ennél értelmesebb megoldás is. Mi van akkor, ha azt mondjuk, az állam és a vállalkozások legyenek ugyanabban érdekeltek? Legyen az állam érdekelt abban, hogy portfólió szinten termeljen profitot a 15 cég külkereskedelmi tevékenysége. Hogyan érhető ez el, ha fenntartjuk a bevezető egyik alapvetését, hogy az állami tisztségviselő, aki minden negyedik évben erősen kénytelen a széljárás tanulmányozására fordítani a munkaidejét, nem lesz olyan hatékony menedzser, mint aki a saját pénzét, egzisztenciáját kockáztatja?

A megoldás a PPP alapú, for-profit üzleti inkubátor.

Az üzleti inkubátor nem az, aminek mi (tisztelet a csekély számú hazai jó példának!) Magyarországon megszoktuk. Nem arra szolgál, hogy a meglévő és kihasználatlan irodai kapacitásokat egy jobban hangzó máz alatt jobban ki lehessen adni. Az az inkubátor, ahol ismerik azokat az alapfogalmakat, mint fizikai és üzletfejlesztési szolgáltatások közötti különbség, inkubált cégek (nem bérlők) száma, bevont tőke nagysága, ahol tudják, hogy különböző networköket kell az inkubátor köré építeni.

Tételezzük fel, hogy létrejön a Vietnámi Magyar Üzleti Inkubátorház. Mi történik ekkor?

Az inkubátor előszűrést végez, (vietnámi) piaci szempontok alapján értékeli a 15 céget, és hamarjában megállapítja, hogy 5 cég eleve esélytelen. Őket egy megfelelő vállalkozásfejlesztési rendszerbe irányítja. Itt megtakarít 5 csalódást és 5-ször pár tízmillió forintot, és nem rontja a Magyarországról, és a magyar vállalkozókról kialakított képet.

Marad 10 cég, amelyek számára felkészítő-tanácsadó tevékenységet végez számla ellenében még Magyarországon. Ez már for-profit tevékenység, mindenkinek elemi érdeke, hogy minőségi piackutatást, előkészítést végezzen.

Az előkészítő munka eredményeként kiderül, hogy 2-3 cég csak nagy kockázatok mellett lenne működőképes, ezért elállnak a továbbiaktól.

Marad 7-8 cég, amelyek piackutatással, előzetes partnerkereséssel, a kulturális különbségekre a lehetőségekhez képest felkészítetten belevágnak az új piac meghódításába.

Megint csak, ha külön-külön mennének, az annyiszor több fix költség, annyiszor szorzott idő, energia, marketing, kapcsolatépítés. Ehelyett ők a Vietnámi Magyar Üzleti Inkubátorba mennek, ahol van egy irodájuk, ahol az inkubátor már eleve szerződésben áll a helyi körülmények között otthonosan mozgó jogászokkal, könyvelőkkel, designerekkel, magyar-viet tolmácsokkal, nyomdákkal, logisztikusokkal, vámügyintézőkkel, szakmai kamarákkal, állami szervekkel.

Az egyéni induláshoz szükséges tőke töredékéből hozzájutnak az inkubátor szolgáltatásaihoz, hiszen vagy a PPP konstrukció keretében, vagy eleve tulajdonosai az inkubátornak, vagy tulajdonos partnerek a létrehozandó vietnámi vállalkozásokban, vagy piaci alapon veszik igénybe a már eleve meglévő és minőségét tekintve folyamatosan menedzselt fizikai (iroda) és az üzletfejlesztési szolgáltatásokat.

Ebben a konstrukcióban az inkubátor vagy equity alapon részesedést szerez a létrehozandó vietnámi vállalkozásokban, vagy piaci alapon szolgáltatást nyújt. Mindkét esetben elemi érdeke a minőség, teljesítmény és a profit.

Az elképzelés alapja az, hogy az állam és az inkubátor tulajdonosi köre egyaránt tőkét kockáztat. A menedzsment és az alkalmazottak motivációja történhet piaci alapon, teljesítményarányosan. Limitált juttatások mellett, ha az inkubátor nyereséget termel, jelentős bónuszokkal.

Az inkubátor, mint a Vietnámban létrehozott vállalkozások befektetője (tőkével és szolgáltatásokkal) érdekelt a sikerben. Mivel állami hátterű az inkubátor, az inkubált vállalatok piaci mozgása is megkönnyíthető, hiszen az állami háttér a mai napig erős pozíciókat jelent Vietnámban.

A portfólióra vetített fix költségek ezzel minimalizálhatók, a szereplők érdekrendszere azonos, számos szinergia keletkezik, és kialakul egy olyan tudásbázis és kapcsolatrendszer, amely megalapoz a jövőbeli sikereknek. Így 1-2 sikeres cég helyett 5-6 sikeres cégünk lesz két-három éves távlatban, és portfólió alapon rengeteg pénzt takarítottunk meg.

Az inkubátor így profitot termel, munkahelyeket teremt, növeli az állam adóbevételeit, és erősíti a hazai KKV-kat.

Ha komolyan venném, valahogy így csinálnám."

/Forrás: Bundik Csaba VG blog/