Nem teljesen világos, hogy mi volt pontosan a konferencia témája: nekem úgy tűnik, hogy inkább az adórendszeren és befektetéseken keresztüli versenyképességgel foglalkozott, az innováció és kutatás-fejlesztés meg amolyan hozadékként szerepel benne.

Ugyanakkor ellent vetek: az euromilliárdok NEM hiába áramlottak ide: le kell menni a horvát tengerpartra a yachtokhoz és megnézni a kenyai vadász-szafarik résztvevőinek névsorát... :-) - és látni fogjuk, hogy nem hiába!

A visegrádi négyek elhanyagolják az innovációt; nemcsak a befektetések összegével van baj, hanem az innovációhoz való viszonnyal is

A visegrádi négyek adópolitikája és elképzelései a külföldi befektetésekkel kapcsolatban eltérőek, de a jövő szempontjából egyformán veszélyesen elhanyagolják az innovációba való befektetést.

Míg Csehország és Szlovákia egyre távolodik az egykulcsos adó elvétől, Magyarország ezt a gazdasági növekedés egyik előfeltételének minősíti. A rendszerváltás után mindhárom ország a külföldi befektetésekre építette gazdaságpolitikáját, a lengyelek nem siettek nagyvállalataik privatizálásával és erősen támaszkodtak a kielégítetlen hazai keresletre − írta Martin Ehl a Hospodarske Novinyban.

A kérdés az, hogy mi a közös a négy visegrádi ország gazdaságában, és mik a különbségek (eltekintve Lengyelország méretétől). A cseh szerző Pogátsa Zoltán közgazdász egy konferencián kifejtett gondolataira támaszkodik, kiemelve a tudományba és kutatás-fejlesztésbe (k+f) történő befektetések problémáját. Nyugaton ezeknek kétharmada magánforrásokból származik s egyharmad az államtól. A visegrádi országokban Csehország kivételével csaknem az állami az egyetlen forrás, és még a csehek is messze elmaradnak a nyugati országoktól. Az OECD adatai szerint k+f-re a csehek a GDP 1,42 százalékát költik, míg ez az arány a magyaroknál 0,94, a lengyeleknél 0,57, a szlovákoknál 0,51 százalék, szemben a 15 régi uniós tag 1,86 százalékos átlagával.

Adam Ambroziak lengyel közgazdász a konferencián kifejtette, hogy nemcsak a befektetések összegével van baj, hanem az innovációhoz való viszonnyal is. Aggasztónak minősítette, hogy mind a cseheknél, mind a szlovákoknál általános politikai nyomás erőlteti a szakmunkásképzés előtérbe helyezését, vagyis előnyben részesítik az olcsó munkaerőt a hozzáadott értékkel szemben. Pogátsa rámutatott, hogy ez nem véletlen, hiszen a térség egyetlen versenyelőnyét az olcsó munkaerő adja. A probléma az, hogy a bérek konvergenciája helyett nyílik az olló − a 27 eurós nyugat-európai átlagos órabérrel szemben a visegrádiak közül a legjobban fizetett cseheknél is ez csak 10 euró. Szerinte az eurómilliárdok ellenére, amit a keleti gazdaságokba öntöttek, nem sikerült ezeket közelebb hozni a Nyugathoz. A visegrádi országok gazdasági szerkezete továbbra is csaknem változatlanul az olcsó munkaerőre és az alacsony hozzáadott értékre épül, ami nem jósol fényes jövőt. (Napi, kép: extrayacht.com)