Tesókám, ez a magyar innováció sose fog már felnőni.
Például itt van már megint ez a cikk az Innováció Hírportálon: Kell az állami segítség az innovációhoz >>>... Ezt olvasván, joggal hihetjük, hogy valami alapvető hiba van, de nagyon mélyen.
Én korábban az állami támogatások híve voltam, ez mára gyökeresen megváltozott. Az innováció és/vagy a kutatás-fejlesztésre szánt ráfordítások kapcsán a Rejtő film (előretolt helyőrség) zseniális jelenete jut eszembe, amikor Princz Gábor, szóval a legjobb figura odatolta az egyik szereplő elé a pénzes ládikát és azt mondja: Mennyi pénz kell fiam? Vegyél, amennyit akarsz! Van itt elég... Így volt ez a magyar innovációban is (tisztelet a kivételnek).
És a problémák:
Az első, de nem a legnagyobb probléma az, hogy a magyar innováció nem számolt el a pénzekkel, amit az államtól kapott, illetve ha el is számolt, nem lehet látni, hogy mennyi hasznosult, milyen eredményeket hozott annak a közösségnek, aki adójából finanszírozta. (Jönnek itt kamu, ötvenszeres megtérüléssel is néha... de azért gondoljunk már bele: adsz százezer forintot és ötmilliót kapsz vissza...?! Ugye?! Na, ezért tart itt az innováció, ahol tart. Arról nem is szólva, hogy az adó mögött nem a közösséget látják, hanem az állam által beszedett hadisarcot, amit szét kell osztani.)
Újabb pénzeket odatolni a régi rendszerben nem csak felesleges, de súlyos hiba is. Nagyon naiv azért nem vagyok: azt azért tudjuk persze, hogy ez nem okvetlenül számít, mert a pályázati rendszer nem erről szól, hanem a jóbarátokról, meg a barátok barátairól.
Igazából a legnagyobb baj a fejekben van. A "normális" magyar vállalkozó (tisztelet a kivételnek) ül az árokparton és hüppög: jaj, a piac, jaj, a konkurencia, jaj, jaj. Kedves állam bácsi fejlessz engem, taníts már vállalkozni (már harminc éve, harminc éve!), de pénzem az nincs, aztán adjál még pénzt fejlesztésre is, de visszaadni nem tudom. Ja, meg lécci, aggyá közbeszerzést is, mert haver vagyok és tejelek. Ettől neked is jó, meg nekem is jó.
Hát persze.
És most itt állunk a kapitalizmus huszonegynehanyadik évében és pislogunk, mint a miskolci kocsonya.
Pénz nincs. Innováció nincs. Semmi nincs. Csak mi vagyunk még itt. Egyelőre.
