Felelősséggel dönteni
A magyarországi vezetők döntéseit jelenleg legnagyobb mértékben az általuk irányított szervezet pénzügyi helyzete határozza meg, de nem elhanyagolható a tárgyalópartnerek és a tulajdonosi elvárások szerepe sem.
A hazai vezetők 56 százaléka szívesebben osztja meg a döntések felelősségét, mintsem egyedül hozza meg azokat. A döntés előtt 10 főnökből 9 kikéri a munkatársak véleményét, 7 tárgyalópartnerei információira is támaszkodik, s 6 vezető tájékozódik rendszeresen az online médiából – áll a Devise Hungary és az RSM DTM Hungary tanácsadó cégek Hogyan dönt a döntéshozó? című kutatásában.
Pénz és tulajdonos
Dara Péter, a Devise ügyvezetője szerint a döntéseket befolyásoló tényezők közül a teljes válaszadói körben az adott szervezet pénzügyi helyzetét nevezték meg a legfontosabb tényezőként, ám a vállalati középvezetők a tulajdonosi elvárásnak történő megfelelést helyezték az első helyre. A középvezetők határozottan több információhoz jutnak a szervezeten belül a formális és informális csatornák kombinációján keresztül, a felsővezetők inkább a formális csatornákat használják. Az állami vagy önkormányzati szervezeteknél dolgozó vezetőkre ez ugyancsak kiemelten jellemző. Ők ráadásul a kihívások kezelése, a vezetői működésükből fakadó nehézségeik leküzdése során sokkal kevésbé tudnak akár a csoportos problémamegoldásra, munkatársaik véleményére, coachra vagy tanácsadóra támaszkodni, az esetek felében magukra vannak hagyva problémáikkal.
Médiahatás és tárgyalópartner
Megdöbbentő a nyomtatott média, a televízió és a rádió – mint a döntéshozatalt megalapozó információforrás – visszaszorulása a vezetők tevékenysége során. Eközben az online média szerepe egyre inkább felértékelődik, illetve a közösségi média is egyre több döntéshozó életében kap teret. A hazai és a Magyarországon élő külföldi (expat) vezetők körében végzett felmérés figyelemreméltó eredménye, hogy a vezetők a legtöbb információt döntéseikhez a tárgyalásaik során a tárgyalópartnerektől szerzik. Ez Dara Péter szerint azért is meglepő, mivel a tárgyalópartnerektől származó információforrások feltétel nélküli elfogadása óriási veszélyeket rejthet magában.
A vezetők több mint háromnegyedét leginkább a szakmai fejlődés és a sikerek motiválják, de minden tizedik vezető a túlélésre és a kudarcok elkerülésére kénytelen fokuszálni. Hangsúlyeltolódások vannak az első számú vezetőknél, a férfiaknál, illetve az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló szervezeteknél, ahol motiváló tényezőként a siker került első helyre.
Igény stresszkezelésre
Markáns különbségek mutatkoznak a magyar és a külföldi cégeknél dolgozó vezetők között a költséggazdálkodási képességeket tekintve: az előbbiek sokkal inkább fejlesztendőnek érzik magukat e téren. Az állami/önkormányzati szervezeteknél dolgozók kevésbé bírják a magasabb terhelést, nagy az igény a stresszkezelés megtanítására. A férfi vezetők kétszer nagyobb mértékben keresnek segítséget a pozitívabb gondolkodás, a csapatépítés, a munkatársak együttműködésének fejlesztése terén is, mint a nők. (itb)