Helló, evribodri!
Jut eszembe egy Karinthy karcolat: valamikor Húsvét körül játszódik, a nyuszikák tombolásának idején, és ő is egy nyuszikát akar megsimogatni, eltelve szeretettel. De ez a nyuszika nem hagyja magát. Az író a végén már a kisbaltával kergeti azt a piszkos állatot, aki nem hagyja, hogy kifejezze az író a szeretetét...
Na, így állunk mi itten az innovációval, meg a kutatizével is: aszongya a miniszter, hogy köznapi nyelven kell beszélni a kutatás-fejlesztésről, az innovációról... Meg, hogy a kutatás-fejlesztés és innováció társadalmi elfogadottsága nem elég jó... >>>
Hurrá.
És ismét csak hurrá.
Meg höhö.
Szerintem érdemes elgondolkodni, hogy miért van ez. Én nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a társadalomba betagolódás hiánya azért lehet, mert a k+f, meg innovációban létezőknek akkora az arca, hogy nem férnek be egy normál kétszárnyas ajtón - de ha nem ezért, akkor vajjon miért?
Ja tényleg - és próbálta már valaki az utolsó 3-5 évet leszámítva íródott szakirodalmat (innováció, innovációmenedzsment, stb.) olvasni? Az olyan nagyon életszagú? Gyakorlati használhatóságú? Vagy ikább nem?